Ki ne érezte volna már úgy egy film megnézése vagy egy dal meghallgatása közben, hogy „Igen, ez pont én vagyok, ez nekem szól!”? De vajon miért érzek bizonyos művek iránt így, és mások miért nem tetszenek, vagy éppen idegesítenek? És másnap, mikor próbálom megosztani a munkatársammal az élményt, ő miért emlékszik ugyanerre teljesen másképp?

Azért választottam az irodalomterápiát, mint módszert támogató munkám fő vezérfonalául, mert nem diagnosztizál, mindenkinek elfogadja a világhoz való önálló megközelítését, miközben segíti önmagunk megismerését, elfogadását és fejleszti megküzdési stratégiáinkat. Az irodalomterápiás foglalkozások emellett növelik a magabiztosságot, fejlesztik az empátiát, a türelmet és az egymás iránti figyelmet. A csoport lehetőséget teremt arra, hogy a tagok között erősödjön a kötődés, javuljon a kommunikáció, ezáltal őszintébbek és bátrabbak legyenek egymás között. Ezt a tudást pedig a hétköznapi életükbe is sikeresen integrálni tudják.

Munkámban ezt egészítem ki egyéb művészetterápiás elemekkel és önismereti, kommunikációs és együttműködési készségeket fejlesztő gyakorlatokkal.

Végzettségemet, melynek 100 óra komplex művészetterápiás önismereti élmény is része volt, a Pécsi Tudományegyetem posztgraduális képzésén szereztem, 2017-ben.

Aktív tagja vagyok a Magyar Irodalomterápiás Társaságnak, amelyen belül a szakmai szupervízióm is megvalósításra kerül. http://www.irodalomterapia.hu/tagjaink/bodor-lilla.php

Fontos!

• Az irodalomterápiás foglalkozások semmilyen irodalmi előképzettséget nem igényelnek.
• Az irodalomterápia nem tartozik az orvosi és egészségügyi tevékenységek közé, nem folytat pszichoterápiás gyakorlatot, nem alkalmaz pszichoterápiás eljárásokat.
• A foglalkozás közben egészségre vonatkozó adatgyűjtés nem történik.